A japán pop a második világháború után indult felvirágzásnak. Ennek a zenei stílusnak az alapjai kevésbé térnek el a nyugatitól. Mégis, a Jpop különlegessége belopta magát szinte minden japán zenerajongók szívébe.
A műfaj ősének az 1910-es évek közepén megjelent kayokyoku-t tekinthetjük, amely leginkább a musicalekben énekelt dalokra hasonlított. Erre persze lecsapott a legtöbb, akkoriban virágzásnak indult lemezkiadócég. Persze az idők múltán ez az irányzat is bővült alműfajokkal, amelyektől még érdekesebbé vált.
És most ugorjunk egy "kicsit", pontosabban a hetvenes évek végére, amikor a háború utáni újjáépítés hatására Japán rohamos fejlődésnek indult. Ehhez a "gyors" tempóhoz már nem igazán illettek a lassú, kayokyoku és enka zenék.
Ekkor jelent meg az új stílus, az Idol-pop (bálvány-pop). Ezeket a dallamos, könnyű kis zenéket többnyire 16-18 éves tinik énekelték.
A nyolcvanas évek közepén egyre inkább divatba jöttek a többtagú lányzenekarok, ill. fiúzenekarok is. Ezekben a zenekarokban a tagok cserélődtek, és volt, hogy egy zenekarban összesen 50-en is megfordultak.
1990-ben kezdett megszűnni az idolok egyeduralma, a közönség kíváncsi volt a szólóénekesekre is. Egyre több zenekarból váltak ki szólóénekesek. De persze akadtak új, fiatal tehetségek is.
Ezzel folyamatosan modernizálódott a japán pop, új hangzásokkal bővült, és a fejlődés még napjainkban is tart.
Írta: Betty-chan
Forrás: SoundOfJapan, Wikipédia
|