Tudom, hogy eltitkolsz dolgokat
Nemes szavakkal próbálsz megvédeni
Szavaid olyanok voltak mint egy álom
De egy álom nem tud engem átverni
Nem ilyen egyszerűen
A távolság szerepét játszottam
El sem köszöntem tőled, mielőtt elmentél.
De én hallgattalak
Harcaidat messze vívod tőlem
Túlságosan messze
"Ne sírj, hiszen visszajövök"
Hallottam, mikor suttogtad mikor átléptél azon az ajtón
De csak átkozódtam, hogy elrejtsem fájdalmamat, mikor eltértem a szerepemtől
Lehetséges, hogy ordításom lett volna a válasz
Mi lett volna, ha kisírom szemeimet, és könyörgök neked, ne hagyj itt?
De már nem félek kimondani azt, mi szívemben van
Gondolok ezer szóra
Mely sosem lett kiejtve
Hozzád repülnek
Átlépve időt és távolságot, hogy téged megvédjen
Felfüggesztett ezüstszárnyakon
És ezer szó
Ezer vallomás
Meggyógyít téged
Eltünteni összes fájdalmadat
Örökké védeni fog
Az álomnak még nincs vége
Bár sokszor mondom, nem tudok felejteni
Még mindig megnyugtat az a nap
Te ott voltál velem mindig
Még most is hallom mikor azt mondod:
"Várj rám, majd írok neked leveleket"
Látom, ahogy dadogva mondod, tekintetedet a földre helyezve
De még mindig átkozódom, hogy elrejtsem a kételkedést mikor eltértem a szerepemtől
Lehet, hogy haragom lett volna a megoldás
Mi lett volna, ha felakasztom magam és azt mondom, nem tudok várni?
De már elég erős vagyok, hogy tudjam még nem késő
Mivel ezer szó
Szól hozzád éveken keresztül
Hozzád repülnek
Még én se látom őket, de tudom elérnek téged
Felfüggesztett ezüstszárnyakon
Ó, ezer szó
Ezer ölelés
Ápolni fog téged
Fájdalmas napjaidtól elszakítanak majd
Örökké tartani fognak téged
Ó, ezer szó
Soha nem lett kiejtve
Hozzád repülnek
És visszahoznak karjaimba
Felfüggesztett ezüst szárnyakon óóóó
És ezer szó
Szól hozzád az éveken keresztül
Ápolni fog téged
A magányos éveket magányos napokká változtatva
Örökké tartanak majd
Óóóóóóóóóóóó
Ezer szó
Fordította: Chriss-kun |