Bunraku
A bunraku színházak a nyugati kultúrájú országoktól egyészen másképpen alakultak ki. Olyan, mintha egy másik világba csöppennénk. A bunrakuban emberek helyett bábukat láthatunk színészi szerepben.
Először is ismerjük meg a színpadi beosztást. Jobb oldalon ülnek a nézők, féloldalt pedig a szövegmondók valamint a zenészek, akik az előadást kísérik hangszeren. Ha már a hangszernél tartunk, meg kell említenem a shamisent, amin a gésák is játszanak.
A babák nagyjából feleakkorák, mint egy ember. Szemüket, szájukat, sőt, még szemöldöküket is tudják mozgatni. A ruhájuk hagyományos, japán szövet. Érdekesség, hogy a női babáknak nincsen lábuk. A bábosok ezért a ruha aljának mozgatásával helyettesítik a lábukat.A bunrakuban a bábosok végig láthatóak, valamint minden bábuhoz 3 bábjátékos tartozik. A bábmester irányítja az arcot és a jobb kezet, az egyik segéd a bal kezet, a másik pedig a lábakat. Minden bábjátékos fekete ruhában van az előadás alatt.
A szöveget nem a bábjátékosok adják elő, hanem a jobb oldalon ülő szövegmondók, akik mind férfiak. Jogos a kérdés, hogy akkor a női hangokat kik játszák? Nos, a női szövegrészeket is a férfiak adják elő, és ha úgy hozza a történet,még rikoltozó, vagy akár zokogó női hangon is képesek mondani a szövegüket.
Ezt a fajta művészetet hosszú évek munkája elsajátítani, de ha valakinek sikerül, akkor a közönség élménye kárpótol minket.
Noh
A noh színház világa rendkívül szimbolikus és titokzatos, hiszen könnyen lemaradhatunk a lényegről, ha nem értük ezt a fajta jelrendszert (vagy ha elalszunk az előadásokon, ami egyébként a turisták 80%-ával előfordul).
Minden mozgás le van lassítva, és minden egyes mozdulatnak külön jelentése van. A színészek mozgása külön érdekesség, hiszen a szereplők úgy mozognak, akár a bunrakuban a bábuk.
A szöveget kántálással mondják, akár a bunrakuban, és minden egyes hanglejtésnek külön jelentése van.
A noh színház rejtelmei közé az is hozzátartozik, hogy az egész előadás alatt úgy érzi magát az ember, mintha évszázadokkal ezelőtti időbe menne vissza. Merthogy, a történetben használt szavak 90%-át már régen nem használják, és legtöbbször még a japánok maguk sem értik őket. Szerencsére a jobb helyeken már van fülhallgató, ami fordít.
Írta: Betty-chan |