Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy becsületes parasztember. Egy esős éjszakán kintről kopogást hallott. Kinyitotta az ajtót, és kinézett. Egy bőrig ázott macska emelte fel rá szomorú tekintetét.
- Nicsak, te nem a gazdag ember macskája vagy?? Ó, te szegény, hát elkergetett?
A paraszt ember beengedte a macskát a házba, és enni adott neki. Utána így szólt hozzá kedvesen:
- Bár az én házam szegény, azt a kevés rizst amim van szívesen megosztom veled.
Így aztán a macska a földművesnél maradt. Néhány nap elteltével egy reggel, amikor a földre indult, így szólt a parasztember viccelődve a macskához:
- Te, mi lenne ha megőrőlnéd a rizst amig én elleszek?
Későre járt, mire hazaért az egész napi munkából, és ahogy a házához ért, furcsa hangok hallatszódtak ki bentről, ezért bekukucskált.
"Nahát, a macska a malomkövet forgatja!!" - a földműves meglepődve lépett be a házba.
- Ügyes vagy! - mondta és magához ölelte a macskát.
Ezután az ember a rizslisztböl, amelyet a macska őrőlt neki, finom rizssüteményet készített, melyet megfeleztek, és jócskán belakmároztak belőle. A macska a következö napon és az azt követő napon is őrőlt liszttel várta a hazatérő parasztembert. A földműves egyre jobban megszerette a macskát. Reggel együtt keltek este együtt feküdtek, és amikor a macska beteg lett, a parasztember egész éjjel mellette virrasztott. Így teltek múltak a napok, de az egyik este a macska illedelmesen leült, és így szólt:
- Én most zarándokútra megyek Iszébe. Mivel macska formájában nem tudom meghálálni a kedvességedet, ezért asszonnyá fogok változni. Kérlek, várj rám, amíg vissza nem térek!
Már az is elég meglepő volt, hogy a macska tud beszélni, de attól végképp leesett az álla a parasztembernek, hogy elgyalogol egészen Iszéig, és emberré változik. A földműves meg se tudott mukkanni a meglepetéstől, csak szótlanul meredt maga elé. A macska illedelmesen elköszönt, és futásnak eredt a sötét éjszakába. A földműves nem hitt a szemének, azt gondolta álmodik.
De nem álom volt ez, hanem valóság. A macska tényleg elment, a parasztember pedig reggeltől estig várta. Jó pár hónap is eltelt, míg nem megérkezett, és ahogy megígérte, asszonyként tért vissza.
- Mostantól rajtam áll a sor, hogy megháláljam a jóságodat.
A macska ezután a földműves felesége lett és sokat segített neki. A földműves is szerette asszonyát, és boldogan éltek mindketten míg meg nem haltak.